Vissza
A kép rövid címe: Mecenzéfi németek a rappi (Rapovce) temetõben Peter Gallus sírjánál
Készítõ: Ilyés Zoltán
Készítés ideje: 2003. november 1.
Készítés helye: Rapp/Rapovce (Szlovákia)
Jogtulajdonos: Ilyés Zoltán
A kép leírása
A felvétel a Losonchoz közeli Rapp (Rapovce) temetõjében készült. A település sírkertjét minden év Mindenszentek táján felkeresi a mecenzéfi németek egy busznyi csoportja, akik Peter Gallus (1868-1927) mecenzéfi születésû római katolikus pap és nyelvjárásköltõ sírjánál tartanak megemlékezést. A mecenzéfi dialektusköltészet máig legismertebb alakja egy hámorkovács fiaként Rozsnyón végezte el a gimnáziumot és a római katolikus szemináriumot. 1904-tõl haláláig magyar környezetben, Rappon volt római katolikus lelkész. Szabadidejében mecenzéfi dialektusban írt verseket, amelyekbõl 14 maradt ránk, többet a közösség ma is szaval, énekel. A Kárpáti Német Egyesület mecenzéfi csoportja képviseletében érkezõk rendbe teszik a sírt, koszorút helyeznek el, emlékbeszédet, szavalatokat tartanak, és egy rövid imára betérnek a katolikus templomba.
A szepességi dialektusköltészet 19. század második felében virágzott fel, majdnem mindegyik szepesi városnak volt dialektusban alkotó költõje, írója: Peter Gallus mellett a késmárki születésû Lám Frigyes, a dobsinai Samuel Pellionis és a svedléri Franz Ratzenberger a legismertebbek.
A 19. század végére Mecenzéfen a magyar vált a presztízs- és a "hochdeutsch"-nál jobban beszélt irodalmi nyelvvé: a fokozatosan csökkenõ német óraszám miatt az elkövetkezõ generációk irodalmi nyelvként a magyar nyelvet ismerték meg és beszélték. A századfordulóra a népesség közel 3/4-e beszélt magyarul. A helyi ún. mánta (a vásárokon gyakran feltett "Bos maant aa?” (Was meint er?) kérdésbõl származik a néprajzi csoport és nyelvjárás megnevezése) dialektus az otthon, a szûkebb szülõföld nyelve maradt, többek szerint a szepesi és abaúji németeket a teljes beolvadástól, elmagyarosodástól a helyi dialektus óvta meg.
Az alsó-mecenzéfi központi temetõben pár évvel ezelõtt szimbolikus sírt avattak a jeles papköltõ emlékére. A kibocsátó közösségtõl távol eltemetett, a dialektus megtartásában érdemdús személyiség emlékének "közelítése", egyfajta identitás-megerõsítés részeként, a mánta tájnyelvi hagyomány, tágabban a német etnikus tradíció ápolására és felvállalására szólít fel.
Ilyés Zoltán