Vissza
A kép rövid címe: A Megváltó Krisztus katedrális Pristinában
Készítõ: Török Bálint
Készítés ideje: 2006. július 17.
Készítés helye: Pristina
Jogtulajdonos: Török Bálint
A kép leírása
Pristina (albánul Prishtinë; szerbül Priština) Koszovó fõvárosa. Az 1998-1999-es háború és az azt követõ nemzetközi igazgatás idõszaka miatt hivatalos népszámlálási adatok nem állnak rendelkezésre, becslések szerint ma 5-600 000 lakosa van a városnak, a túlnyomó többségben (kb. 95 százalék) lévõ albán lakosság mellett kisebb szerb, roma, askáli, török közösségek is élnek itt. Pristina régi, törökös jegyeket hordozó építészeti arculatát a Tito-korszakban teljesen eltüntették, és helyette a szocialista lakótelepek és gigantikus betonépületek váltak az akkori tartományi székhely jellegzetességeivé.
A képen látható, félben maradt ortodox katedrálist a szerb hatalom erõszakos térfoglalásának egyik mementójaként tartják számon a helyiek. A szerbiai kormány anyagi támogatásával, a régi belváros szélén, a pristinai egyetemhez tartozó területen 1995-ben kezdték el építeni a Megváltó Krisztusról elnevezett szerb ortodox katedrálist, amelyet az eredeti tervek szerint 1999-ben kellett volna befejezni. Már az építkezés megkezdésekor a helyi albán közösség szemében a szerb militáns nacionalizmus jelképe volt az épület, mivel a koszovói albánok számára szimbolikus jelentõségû nemzeti könyvtár közvetlen szomszédságában, afölé magasodva húzták fel azt, úgy, hogy a környéken korábban semmilyen templom nem volt.
Az 1998-1999-es háború azonban megakasztotta az építkezést, és csak a katedrális váza készült el. A nemzetközi igazgatás alatt álló Koszovóban sem a helyi szervek, sem az ENSZ igazgatási szervei nem támogatták a templom befejezését. A 2004-es szerbellenes albán zavargások alkalmával a szerb templomok elleni gyújtogatásokat is átvészelte a félkész épület. Ugyanakkor a 2008. február 17-én kikiáltott függetlenség egyik feltétele az volt, hogy a koszovói kormány biztosítsa minden szerb liturgikus és mûemléki épület biztonságát és érintetlenségét. Az erre vonatkozó kötelezettség a független Koszovó alkotmányába is bekerült (39. cikk). A pristinai szerbek ma sem lakossági arányuknál, sem politikai helyzetüknél fogva nincsenek abban a helyzetben, hogy a katedrális befejezésére igényt tarthatnának, ezt a pristinai önkormányzat sem támogatja. A vallási jellegû épületek védelme miatt azonban a torzó lebontása sem elképzelhetõ. Így az, várhatóan még hosszú ideig lesz a milosevièi hatalom jelképes emlékmûve a koszovói fõvárosban.
Vizi Balázs