2011. április - Zarándokok a Széphavason pünkösdhétfõn

2011. április - Zarándokok a Széphavason pünkösdhétfőn

A kép rövid címe: Zarándokok a Széphavason pünkösdhétfõn
Készítõ: Ilyés Zoltán
Készítés ideje: 2010. május 24.
Készítés helye: Széphavasi kápolnarom, Gyimesfelsõlok (Lunca de Sus, Románia)
Jogtulajdonos: Ilyés Zoltán


A kép leírása

A régen Csíkszépvízhez tartozó Széphavas középkori építésû kápolnájánál már a 17. században tartottak búcsús alkalmakat pünkösd másodnapján: a csíki székelyek itt fogadták és búcsúztatták a csíksomlyói búcsúra igyekvõ moldvai csángókat. A széphavasi kápolnához kapcsolódó Szent László hagyományt pedig a közeli Pogányhavashoz kötõdõ Szent László mondák és a Kis-Pogányhavason a 17. században a szépvíziek által épített Szent László titulusú kápolna erõsítette. Mindkét kápolnát jelzi Morando Visconti 1699-es térképe. A 19. század közepére a búcsú hagyománya megkopott, aminek egyik magyarázata, hogy az új gyimesvölgyi országút elkerülte a Széphavast. A kápolna a 20. századra rommá vált, köveit, tégláit elhordták, ma csak alapfalai vannak meg.

1989 után Berszán Lajos gyimesfelsõloki plébános a kápolnaromnál felújította a búcsú hagyományát Pünkösd másodnapján és Szent László ünnepén, melyet a gyimesfelsõloki hívek mellett szépvízi székelyek is látogattak. A gyimesfelsõloki Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium építése, majd a ballagók búcsúztatásának, a pünkösdre érkezõ magyarországi vendégek fogadásának tennivalói miatt 2000 után a széphavasi zarándoklat pár évig szünetelt.  Az ezredforduló után Platthy István mûvészetterapeuta és rajztanár vezetésével a Magyar Hagyomány Mûhelyéhez kötõdõ magyarországiak tartottak itt litániákat pünkösdhétfõnként, a Szent Lélekhez, Szent Istvánhoz, Szent Lászlóhoz és a Boldogasszonyhoz könyörögve, a nemzet sorsának jobbulásáért. Ez a hely korábbi szakrális jelentésének, szimbolikus felhasználásának módosulásához vezetett: Csíksomlyóhoz, Pilisszántóhoz hasonlóan - igaz egy szûkebb kör számára - beemelõdött a nemzet egységét, a magyarság "kárpát-medencei küldetését" megidézõ emlékezet- és zarándokhelyek sorába. A résztvevõk szemében Széphavast, mint a nemzeti összetartozás helyét a moldvai és a gyimesi csángók, valamint a székelyek találkozóhelyeként számon tartott helyszín, a gyimesi csángók archaikusként és "õrzõként" értelmezett kultúrája, továbbá a moldvai és csíki, pünkösdhöz kapcsolódó kereszténység elõtti hagyomány (Babba Mária, pünkösdvasárnap hajnali Napba nézés) tovább erõsítette. Ez a pünkösdi hagyományt is felülíró jelentésbõvülés alapozta meg az újjászervezett több száz fõs zarándoklatot 2009-tõl, melyet Molnár V. József vezetett, a búcsús szentmisét Gergely István (Tiszti) atya, volt csíksomlyói plébános és a Csibész Alapítvány létrehozója celebrálta és jelenlétével, beszédével hitelesítette Papp Lajos szívsebész.

A 2010-ben megismételt - minden jel szerint hagyománnyá váló - zarándoklaton a beiktatott pihenõhelyeken a résztvevõk elõadásokat hallgattak a magyar õshagyományról és a gyimesi örökségrõl. Ezekben a beszédekben jellemzõ tartalmi elem a "Kárpát-haza" egységének és örökkévalóságának deklarálása, a "turulnász" és angyali üdvözlet párhuzamosítása, a magyarságnak mint "népek Krisztusának" küldetése a világban, a hagyományos, természettel együtt lélegzõ paraszti világ és a hazug, romboló modernitás és liberalizmus szembeállítása, az egy vezetõn, tekintélyen alapuló, felelõsséget egy személyben vállaló politikus (Horthy mint példakép) és a demokrácia szembeállítása, valamint a gyimesiek, mint igaz magyarok képének idealizáló megrajzolása. A széphavasi kápolnarom elõtti utolsó megállónál a zarándoksereg "a Kárpátok felé fordulva" Szent László, a táltoskirály tiszteletére litániát tartott és népi Szent László énekeket adott elõ. A széphavasi szentmise végén a tömegbõl kiválva egy hófehér ruházatú, csúcsos szalmakalapot viselõ táltos is ünnepélyes dikciójú imát mondott "magyar testvérei ébredéséért", az "egységes, erõs Magyarországért" és "Szent Koronánk jogainak helyreállításáért".

A helyet felkeresõ láthatóan heterogén orientációjú zarándokok egy részénél megfigyelhetõ egy õsmagyar, neopogány, ezoterikus élménytér kialakításának igénye, amely a római katolikus hagyományba csak nagy nehézségekkel illeszthetõ be, és ezt Berszán Lajos atya és a gyimesfelsõloki plébánosok is nehezményezik.
A résztvevõk másik karakteres csoportja egyértelmûen a nemzeti radikális, irredenta hangoltságú csoportokból (Kárpát Haza Nemzetõrség, Magyar Gárda) verbuválódik, akik árpádsávos lobogókkal, a trianoni veszteségekre emlékezõ jelképekkel, illetve Nagy Magyarország transzparensekkel vannak jelen az eseményen. Számukra a hely - a gyimesbükki "ezeréves határhoz" hasonlóan - a Kárpátok nagyszerûségét, a magyar végek kitartását és a történelmi Magyarországot megidézõ hiteles kulissza.
A zarándoklat életrehívóit tömörítõ Széphavas Egyesület gyûjtést kezdeményezett egy kápolna felépítéséért, a tervek is elkészültek, 2009-ben az alapfát is letették, a régi szentélyre épülõ kis rotundát körbevevõ gerendatemplom faanyaga is megvan egy gyimesfelsõloki asztalos szárítóraktárában.
A széphavasi zarándoklatot mint nemzeti rítust és nemzeti élménytér kialakítására tett örökségesítõ és emlékezõ aktivitást a "Változó nemzet-diskurzusok: az azonosságról és a különbségekrõl magyar állampolgárok és kisebbségben élõ magyarok viszonyában" c. OTKA kutatási program keretében vizsgáltuk.

Ilyés Zoltán



 
Nagy Magyarország emléktabló Széphavason, 2010-ben

 



A Széphavason felállítandó kápolna terve