Vissza
A kép rövid címe: Milleniumi emlékmû Mecenzéf Dörfl nevû határrészén
Készítõ: Ilyés Zoltán
Készítés ideje: 2001. augusztus
Készítés helye: Mecenzéf (Medzev, Szlovákia)
Jogtulajdonos: Ilyés Zoltán
A kép leírása
Szlovákia ma legnagyobb és sokat hivatkozott német közösségét a Bódva völgyi Mecenzéfen (Unter-, Obermetzenseifen, Ni¾ny-, Vyšny-Medzev) találjuk. Mecenzéf hagyományosan magyarérzelmû közösség volt, ami egyfelõl nyelvhatár közeli fekvésével, másfelõl a mecenzéfi mánták vaseszköz-gyártó szakmájával és az ezzel összefüggõ vásározás megkövetelte mobilitással magyarázható. A Mecenzéfre is kisugárzó Szepesség "hungarus tudatú" mintája és a Kiegyezés utáni magyarosítási törekvések is mind a magyarosodás irányába hatottak. 1910-re a két Mecenzéf népességének 28 %-a lett magyar anyanyelvû, igaz ezek hozzávetõlegesen egyötöde Rozsnyó vidékérõl és a Csermosnya-völgybõl beköltözött vagy beházasodott magyar volt. Még inkább bizonyítja a magyar nyelvi minta terjedését a magyarul beszélõk jelentõs száma, ez 1910-ben a két település 4230 fõs össznépességének mintegy 2/3-át tette ki.
A mecenzéfiek patriotizmusát jelzi, hogy Rákóczi kurucai és az 1848-49-es szabadságharc honvédjei számára is nagy mennyiségben kovácsoltak fegyvereket. A 19. század utolsó harmadában a jól szituált hámortulajdonosok fiaikat Budapestre küldték tanulni, ösztönözték hivatalnoki pályára lépésüket. Elõkelõnek számított, ha a jómódú családok és magasabb rangú hivatalnokok egymás között magyarul beszéltek. Ezt a magyarosodást segítette a német nyelvû oktatás fokozatos elsorvasztása is, ennek ellenére nem felejtették el a helyi mánta dialektust.
A mecenzéfiek hazafias beállítódását jól példázza a Millenium esztendejében készült és az elsõ település (Dörfl) helyén felállított német és magyar feliratú öntöttvas obeliszk szövege, amely a helyiek szerint a történelmi Magyarország egyetlen német feliratú milleniumi emlékmûve:
Milleniumi emlék 896-1896/ A karddal szerzett, / a kereszttel fenntartott / és a munka által felvirágzott hazán legyen Isten áldása. / A hagyomány szerint itt volt bölcsõje Mecenzéf városainak. Az õsök iránti kegyeletbõl a hálás unokák. (magyarul)
Zur Erinnerung an den tausendjährigen Bestand unseres geliebten Vaterlandes Ungarn. Im Jahre 1896 gewidmet von den Bürgern der königlich-priviligierten Bergstadt Untermetzenseifen.
(magyar fordításban: Szeretett szülõhazánk Magyarország 1000 éves fennállásának emlékére. Krisztus 1896. esztendejében állították Alsómecenzéf szabad-királyi privilegizált város polgárai.)
Wir weihen dies Monument dem Boden,/ wo unsre Ahnen, kleine Schar,/ einst Gottes Gnad erhielt von Oben,/ fromm durchzuleben viele Jahr. Ach lasst uns diesen Platz jetzt küssen,/ wo unsrer Väter Dörfchen stand!/ Den Grundstein legten sie, wir wissen, zu unserer Stadt mit eigener Hand.
(magyar fordításban: Ezt az emléket annak a Földnek szenteljük, / ahol õseink kicsiny serege, / az Úr kegyelmét megkapta föntrõl, / hogy jámboran élhessen sok esztendõt. / Óh, csókoljuk meg ezt a helyet, / ahol atyáink faluja állt! / Városunk alapkövét, mi tudjuk, õk rakták saját kezükkel.)
Az ezredforduló után a fémtolvajlás miatti félelemtõl vezetve a helyiek a Rudolf Schuster (szlovák államelnök 1999-2004 között) által alapított alsó-mecenzéfi technikatörténeti múzeum udvarára helyezték át az emlékmûvet.
Ilyés Zoltán
Az emlékmû részlete