Vissza
A kép rövid címe: Kétnyelvû településtábla Kunosvágásán
Készítõ: Ilyés Zoltán
Készítés ideje: 1998. szeptember
Készítés helye: Kunosvágása (Kunešov, Kuneschhau) (Szlovákia)
Jogtulajdonos: Ilyés Zoltán
A kép leírása
A Körmöcbánya melletti Kunosvágása a közép-szlovákai egykori német településcsoport egyik faluja. Erdõirtásra utal a település német nevének, "vágás" értelmû "hau" utótagja. A Németpróna, Handlova, Körmöcbánya környéki német településterületre a két világháború közötti német irodalomban használták a Hauerland, Häuergemeinden és a Körmöcbánya-Németprónai-nyelvsziget (Kremnitz-Deutsch-Probener Sprachinsel) megnevezéseket. A magyar irodalomban a Bányavidék említés fordul elõ - Körmöcbánya, a közeli Besztercebánya és Selmecbánya az Alsó-Magyarországi Bányavárosokhoz tartoztak.
Kunosvágása jellegzetes erdõtelkes alaprajzú falu, német telepesei a 14. században érkeztek, a hagyomány szerint vezetõjük egy Kunesch nevû soltész volt, ami megõrzõdött a település nevében is. A soltészek (locator, Erbrichter) a telepítés és faluvezetés munkájáért örökölhetõ bírói tisztséget, adómentes udvarterületet és malomhasználati jogot kaptak. A mellékelt képen a kunosvágási soltész-ház (Erbrichterhaus) romja látható.
A település a többi Körmöc környéki német faluval (Kékellõ, Jánosrét, Jánoshegy) együtt a város montán-ipari környezetét jelentette: innen szállították a bányavágatok kiépítéséhez szükséges fát, innen látták el a várost háziipari termékekkel és élelemmel, a bányákban, érczúzómûvekben és a pénzverõben dolgozó munkások zöme is jórészt ezekrõl a településekrõl érkezett, 1910-ben a kunosvágásiak 35 %-a élt a bányászatból. A kunosvágásiak híresek voltak kézügyességükrõl, Karácsony elõtt fafaragványokat, játékszereket készítettek és árusítottak. Nevezetes volt még kender- és lentermesztésérõl és a jó minõségû, tartós kunosvágási cérnáról, a szomszédos Jánoshegy lakóival együtt híres csipkeverõk voltak, utóbbi településen 1888-tól csipkeverõ iskola mûködött.
A második világháború alatt a falu kommunista érzelmû, zömmel a handlovai szénbányákban dolgozó németjei partizánkülönítményt alakítottak és részt vettek a szlovák partizánfelkelés rajtaütésein. 1945. április 2-án a német reguláris hadsereg és az SS bosszúból 198 házat és gazdasági épületet gyújtott fel Kunosvágásán, a falu 2130 fõs lakosságából a katonai és civil emberveszteség, az evakuálás és a kitelepítés következtében 1945-re 325-en maradtak, az igazolt kommunisták és partizánok elkerülték a kitelepítést.
A háború után beköltözõ, zömmel állattenyésztéssel foglalkozó szlovákok nem ellensúlyozták a nagy népességveszteséget, így az 1991-es népszámlálás adatai alapján a német nemzetiségûek aránya meghaladta a 20 %-ot, ami alapján Kunosvágása jogosult lett a településnév nemzetiségi nyelven történõ feltüntetésére.
Ilyés Zoltán