Vissza
A kép rövid címe: "Zwischen Oesterreich und Maehren"
Készítõ: Ilyés Zoltán
Készítés ideje: 2009. április 23.
Készítés helye: Hlohovec (Csehország)
Jogtulajdonos: Ilyés Zoltán
A kép leírása
A képen a dél-morvaországi Hlohovec (Bischofswarth) egykori határkastélyát láthatjuk (Hranièní zámeèek, Grenzschlösschen). 1919 elõtt az épület középvonalában húzódott az Alsó-Ausztria és Morvaország közötti határ. A kastélyt nyári tartózkodás céljából 1826-27-ben építtette I. Lichtenstein János herceg, az épület fõhomlokzatán, az attikán helyezték el a tartományhatárra utaló „ZWISCHEN ŒSTERREICH UND MÆHREN” feliratot, oldalt a két tartomány címere kapott helyet. Az empire stílusú épület mögötti kertben található egy nimfás kút, innen ered a határpatak, majd az épület közepe alatt kialakított csatornán áthaladva ismét a felszínre bukkan és a kastély elõtt kialakított hlohoveci halastóba folyik.
1919-ben a Saint-German-i békeszerzõdés értelmében az Alsó-Ausztriához tartozó Valticét (Feldsberg) a szomszédos falvakkal együtt „vasútstratégiai” indoklással Csehszlovákiához csatolták, ekkor került a határkastély és ausztriai környezete a morva területekhez, és így került pár kilométerrel délebbre a tulajdonképpeni tartományhatár, amely most már két önálló államot választott el. A Mikulov (Nikolsburg) és Bøeclav (Lundenburg) környéki települések jórészt német többségûek voltak, a Müncheni Egyezmény nyomán 1938. október 8-án német csapatok foglalták el a területet és a Szudétavidék részeként a Harmadik Birodalomhoz csatolták. 1945-46-ban a Beneš-dekrétumok alapján a német lakosság vagyonát kisajátították és elûzték õket errõl a területrõl is.
Sajátos etnikai-néprajzi színfoltot jelentettek a környék falvaiban a morvaországi horvátok, akik a gradistyei horvátok legészakibb ágaként a 16. században jutottak el a mai délmorva területre. A 19. század folyamán nagy részük a németségbe olvadt. A két világháború közötti idõszakban a Csehszlovák Köztársaságban már csak 3 településen élt mintegy 1.700 fõnyi horvát népesség, akik még õrizték nyelvüket és hagyományaikat: Frélichov, ma Jevišovka (Frielištof, Fröllersdorf), Nový Pøerov (Nova Prerava, Neu Prerau) és Dobré Pole (Dobro Polje, Guttenfeld). A többi településen jórészt elnémetesedtek, Horvátországgal vagy a burgenlandi horvátokkal nem voltak kapcsolataik, és most már a „csehesítésnek” is ki voltak téve. 1934-ben a brünni „Èeskoslovensko-jihoslovanská liga” szervezésében, a Csehszlovák Köztársaság és a Jugoszláv Királyság képviselõinek jelenlétében, megünnepelték a délmorva horvátok letelepülésnek 350 éves évfordulóját és a három faluban emlékmûveket állítottak. A morvaországi horvátok a szláv testvériséget és a csehszlovák lojalitást szorgalmazó emlékezetpolitika ellenére a szudétanémet mozgalmat támogatták, aminek a második világháború után súlyos következményei lettek. 1948-ban mint megbízhatatlan népcsoportot széttelepítették õket az ország középsõ és északi (egykori szudétanémet) területeire, egy részük Ausztriába menekült, helyükre cseh és szlovák telepesek érkeztek. Egy 2002-es felmérés szerint hozzávetõlegesen 400 fõ értette még a délmorva horvát dialektust (ez az Isztria, a dalmát szigetek és a gradistyei horvátok nyelvjárása, a „èakavski”, „csa” nyelvjárás), aktívan azonban már csak 150 beszélte.
A Lednice (Eisgrub) és Valtice (Feldsberg) környéki délmorva terület 1598 óta a Lichtenstein hercegi fõág uradalma volt. A mintegy 6000 hektár nagyságú uradalom átnyúlt Alsó-Ausztriába is. A 18. században a hercegek egy koncepciózus kastély- és parképítési folyamatot indítottak el, melynek eredményeként egyedülálló kultúrtáj jött létre. 1798-1802 között Josef Hardtmuth tervei alapján egy orientális stílusú minaret épült, 1807-ben mesterséges várromot építettek. A mûromokból, ókori és orientális épített elemekbõl, középkori stílusú kastélyokból, vízvezetékekbõl, halastavakból, gátakból, ligetekbõl, ösvények rendszerébõl összeálló féltermészetes parkegyüttes lényegében 1945 után is megmaradt. A Lednice-Valticei parkrendszert 1996-ban az UNESCO-világörökség részévé nyilvánították. Az 1995-96-ban felújított hlohoveci határkastélyban ma étterem és szálloda mûködik.
Ilyés Zoltán