2011. május - Decebal mellszobra Temesváron

2011. május - Decebal mellszobra Temesváron

A kép rövid címe: Decebal mellszobra Temesváron
Készítõ: Ilyés Zoltán
Készítés ideje: 2011. május 14.
Készítés helye: Temesvár (Timiºoara, Románia)
Jogtulajdonos: Ilyés Zoltán


A kép leírása

Decebal, az utolsó dák király alakja a román történetírásban és nemzeti mitológiagyártásban sajátos változásokon ment keresztül. Míg a korai Decebal recepció a 19. század közepéig a latinitás primátusa miatt alárendelt jelentõségû, késõbb a hazája függetlenségét önfeláldozó hõsiességgel védõ dák vezérrel kapcsolatban számos történész egyre gyakrabban emlegette a barbár király dicsõségét. A dák-római összeolvadás és folyamatosság 19. század közepétõl született szövegeiben és apológiáiban a dákokról - a francia gall-római analógia mintájára - mint a román nép fontos és nem felszámolódott szubsztrátumáról kezdenek írni. Hasdeu dák szavakat keres - és talál - a román nyelvben, mások dák régészeti emlékek után kutatnak. A latin-római kultúra nagy jelentõségû európai hatástörténete és a Román Királyság történeti legitimációs igényei miatt a civilizáló római uralom és annak népi hatásának elképzelése a századfordulóig megõrizte elsõbbségét, ami elsõsorban a Dácia provinciát elfoglaló és kolonizáló Traianus császár kultuszában öltött testet. A 20. század a dákok felértékelõdését hozta, a trákok között egyedül államszervezésre képes nép erdélyi jelenléte, "õsrögössége" a Trianon utáni térlegitimációs versenyben kínált nehezen felülmúlható õsiséget. Ahogy Lucian Boia kimutatta, a dákok prelatin, sõt õslatin nyelvének, kultúrájának a hite a negyvenes években már felülírta a latin származás eszméjét, a vasgárdisták között is népszerû dák autochtonizmus hirdetõi a faj és vér tisztaságának hangsúlyozásával a latinitás, sõt a kereszténység õshazáját is a dákok földjén vélték megtalálni. Némi háború utáni osztályharcos intermezzo után, melyben uralkodók és alávetettek dichotómiájában értelmezték a dákok és rómaiak társadalmát, az 1970-es évek közepére a két világháború közötti "dácista" nézeteket felkarolta az RKP és a hivatalos román történetírás, ezzel a korszak kommunista-nacionalista hangvételének megfelelõen a dák gyökerek túlhangsúlyozásával megkezdõdött a rómaiaknak a nemzeti történelembõl való kiiktatása vagy legalábbis szerepük relativizálása.

Nem véletlen tehát, hogy a Ceauºescu-rendszerben elõszeretettel jelenítették meg a köztereken is a rómaiak ellen hõsiesen küzdõ, majd a megalázkodás és rabszolgasors elõl öngyilkosságba menekülõ dák uralkodó alakját. A továbbra is széles körben propagált dák-római egybeszervesülés és kontinuitás okán nem ritka Traianus és Decebal együttes ábrázolása, mint például Abrudbánya fõterén. A Vaskapunál, a Kis-Kazán-szorosban Iosif Constantin Drãgan román olajmilliárdos finanszírozásával készült el Decebal monumentális - 55 m magasságú és 25 méter szélességû - arcmása 1994 és 2004 között.

A temesvári mellszobor talapzatának felirata - Decebalus per Scorilo - a Gradiºtea de Munte közeli dák fõváros, Sarmizegetusa regia romjainál megtalált kerámiaedényen olvasható sigillum, amelynek több megfejtése van: egyesek "Scorilo fia Decebal"-nak fordítják, mások az edényt Decebal Scorilonak, mint közeli rokonnak ajánlott fogadalmi ajándékaként értelmezik. Decebal mellén a Traianus oszlopán is megörökített - mára románság-szimbólummá vált - dák harci jel, a farkasfejû sárkány (draco) ábrázolása látható.

Ilyés Zoltán