Vissza
A kép rövid címe: "…válasszon ki helyettem egy lányt…"
Készítõ: Stern Mór és fia cs. és kir. udvari fényképész, Trencsénteplicz-Wien
Készítés ideje: 1916 (a levél dátuma: 1916. augusztus 21.)
Készítés helye: Trencsénteplic (Trenèianske Teplice - ma Szlovákia)
Jogtulajdonos: Stern Mór és fia cs. és kir. udvari fényképész, Trencsénteplicz-Wien jogutódja (képtulajdonos: Ilyés Zoltán)
A kép leírása
A képeslapként is használható, elküldhetõ fényképen népviseletbe öltözött fiatal trencsénteplici vagy környékbeli szlovák lányok láthatók, akiket a kép hátuljára írt rövid levelet jegyzõ Jolán édesanyjának ajánl, hogy válasszon közülük hosszabb távolléte (gyógykezelése?) idejére háztartási alkalmazottat.
A fürdõhelyek a gyógyulás, a pihenés és egyúttal a találkozások színterei. Pöstyén, Stószfürdõ, Bártfa-fürdõ, Trencsénteplic falusias környezete és a fürdõhelyek szezonális világiassága hasznos kölcsönösségeket is létrehozva találkoztak össze. A csekély beépítettségû, a természetbe belesimuló Trencsénteplic épületvilágával, számos fürdõjével, pavilonjaival, fedett sétányával, szép kurszalonjával, szállodáival, vendéglõivel a Monarchia és a korabeli Európa fürdõhelyeinek szerény, de tisztes kistestvére. A fürdõ 1835 és 1909 között a gazdag görög-cincár (aromun) származású Sina kereskedõ- és bankárcsalád tulajdona volt. 1888-ban építették egyik legreprezentatívabb épületét, a ma is használatban levõ, mór stílusú Hamman-fürdõt.
A fürdõvendéglisták egyszerre tükrözik a széles, az egész Monarchiára, sõt még azon túl is kiterjedõ vendégkört és a háborús idõk mozgalmasságát. A nyelvek, mentalitások, vallások, életformák egymásra hatása átszabta a régi kapcsolati rendszereket és új mobilitási pályák létrejöttét is inspirálta.
A Kiegyezés utáni évtizedek gazdasági fellendülése következtében a Felvidék és a délebbi magyar városok – különösen Budapest – között tartós munkamigrációs kapcsolatok jöttek létre. Trencséni, nyitrai szlovák leányok, túróci német és tót kõmûvesek, handlovai krikeháj-német munkások tízezrei keltek útra, hogy a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmû Rt. bányatelepein és üzemeiben dolgozzanak, budapesti polgári otthonokban szolgáljanak vagy a nagy építkezéseken jussanak munkához.
A Bécsben és Trencsénteplicen alkotó udvari fotómûvész szlovák menyecskéket örökített meg: a hely és a helyzet láthatóan új funkciót és feladatot is adott a fotográfiának. A fénykép itt nem (csak) a viseletben pompázó parasztlányok romantikus ihletésû, idealizáló megörökítését szolgálja. A mûtermi felvétel készíttetõi a képeslap mûfaji attraktivitását kihasználva saját munkaerejüket és megbízhatóságukat közvetítették lehetséges munkaadóik felé. A parasztlányok viseletükhöz láthatóan már ipari textiltermékeket, alapanyagokat és modern kiegészítõket (ékszerek, karóra!) is használtak, ami életformaváltást sejtet, a polgárosult értékrend elemeinek átvételét jelzi.
A fényképet és a hozzá kapcsolódó értelmezés elsõ változatát a "Sûrû képek. Antropológia és Fotográfia II. A Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszéke hallgatóinak és oktatóinak kiállítása" (kurátor: Bán András) c. kiállításon mutattam be a Mai Manó Házban, 2000. november 13-26. között.
Ilyés Zoltán
