Vissza
A kép rövid címe: Kecskézés a moldvai Lábnikban
Készítõ: Ilyés Zoltán
Készítés ideje: 2001. szeptember 11.
Készítés helye: Lábnik/Vladnic (Románia)
Jogtulajdonos: Ilyés Zoltán
A kép leírása
A képen egy szomszédokból, rokonokból álló alkalmi társaság látható, akik magyarországi vendégeik kedvéért elõadták a kecskézés ma is élõ szokását. A kecskemaszkos játék funkciójában hasonló, mint a moldvai magyarság körében mára már kiveszett óévbúcsúztató, bõségvarázsló, adománykérõ szerepû hejgetés. Az urálásnak (vö. román urare - jót kívánni) is nevezett kecskézés (Erdélyben sokszor: turka-járás) szokását a csángók a környezõ románságtól vették át, és a hozzá kapcsolódó dalokat ma már jórészt - mint a lábniki bemutatón is - románul adják elõ. Az alapvetõen szerencsekívánó funkciójú kecskézés szokását még a Dunántúlra áttelepült csoportjaik is megõrizték, ahol néprajzkutatóink felgyûjtötték. A kecskemaszkos alakoskodás során fiatalabb fiúkból álló csoportok a fából készült, gyakran mozgatható állkapcsú kecskefejjel és a hozzá illesztett gyöngyökkel, színes papírszalagokkal díszített palásttal Szilveszter estétõl Újév reggeléig járják a házakat. A kecskét tánca ösztönzik, eladásra kínálják, a tánc közben a kecske összeesik, majd furulyaszóra feléled. Az énekeket furulyával, dobbal, kerepelõvel, újabban tangóharmonikával kísérik. A fiatalokat a házaknál megvendégelik, pénzadományt kapnak. A helyiek szerint a szomszédos falvak közül csak Lábnikban gyakorolják ezt a szokást.
Lábnikban kb. 250-280 család, megközelítõen 1000 fõ (2002-ben 941 fõ). A Szeret folyótól keletre fekvõ falu a székelyes csángó településekhez tartozik, 2 nagyobb utcáját Csíknak, illetve Gyergyónak hívják. 2001-es látogatásunk idején már csak 2 ember ingázott Bákóba; a helyiek elmondása szerint korábban 1 busz és két masin vitte a munkásokat a megyeszékhelyre. Az otthonmaradó többség ma kizárólag a mezõgazdaságból él. 2001-ben a faluban 2 traktor és 4 személygépkocsi volt, ekkor kb. 150 fõ dolgozott tartósan külföldön, fõleg Magyarországon, többen Olaszországban és Izraelben. Sokan vállalnak munkát építkezéseken, kertészetekben és piacokon, mint eladók, Olaszországban sok fiatal lány szociális munkát (idõsgondozás) végez. A jól keresõk egy része a falu szélén, a fõút mellett épít, Magyarországon látott minták alapján reprezentatív, mediterrán stílusú házakat, melyek mellett a falu házai szegényes viskóknak hatnak. A külföldön dolgozók többsége rendszeresen támogatja szüleit, otthon maradt testvéreit.
A forradalom utáni években megerõsödtek a rokoni kapcsolatok is: 1941 és 1947 között 35 család költözött ki Magyarországra és jórészük a völgységi Egyházaskozáron telepedett le. 1989 után a rokonlátogatások alkalmai gyakoribbá váltak, a lábniki temetõben - Moldvában egyedülálló módon - 1997-ben magyar-román nyelvû emléktáblát avattak a kitelepedett családok emlékére.
Ilyés Zoltán