Vissza
A kép rövid címe: Vitéz Mihály lovasszobra Gyulafehérváron
Készítõ: Ilyés Zoltán
Készítés ideje: 2007. április 14.
Készítés helye: Gyulafehérvár (Alba Iulia, Románia)
Jogtulajdonos: Ilyés Zoltán
A kép leírása
A képen egy fényképezkedõ román esküvõi csoport látszik a gyulafehérvári Vitéz Mihály (Mihai Viteazul) szobor tövében. Gyulafehérvárhoz és környékéhez szorosan kötõdik a 19-20. századi román emlékezetpolitikában nemzetegyesítõnek tekintett Vitéz Mihály havasalföldi vajda alakja. Mihály kitûnt a törökellenes harcokban és a Báthory Zsigmond fejedelem lemondása után meggyengült Erdélyben is megjelent, seregéhez rengeteg elégedetlen, rendi szabadságában megsértett székely csatlakozott. 1599. október 28-án Mihály vajda Habsburg támogatással gyõzelmet aratott a szászföldi Sellenberknél a fejedelmi sereg felett, pár nappal késõbb Báthory András erdélyi bíborost és fejedelmet is meggyilkolták Csíkszentdomokos határában, így az Erdélyi Fejedelemség Vitéz Mihály kezére került. Mihály vajda Gyulafehérvárra összehívta az erdélyi országgyûlést, ahol a rendek 1600. július 10-én Erdély fejedelmévé választották. Késõbb Moldvát is elfoglalta és így lett a késõbbi román történetírás és politikai közgondolkodás által románnak tekintett három fejedelemség uralkodója. II. Rudolf császár és udvara rossz szemmel nézte az Erdélyben berendezkedõ vajda önállósodását és leállították támogatását, a lengyelek elõször Moldvából, majd Havasalföldrõl ûzték ki. Az Erdélybe betörõ, a Mihállyal elégedetlen nemesség által jogaiba visszahelyezett, és a törökkel szövetkezõ Báthory Zsigmondot már igazából a Habsburgok által Erdélybe küldött Basta generális serege gyõzte le Goroszlónál 1601. augusztus 3-án. A feleslegessé és kényelmetlenné vált szövetségest a Tordához közeli Keresztesmezõn Basta vallon származású tisztjei gyilkolták meg 1601. augusztus 9-én.
Gyulafehérvár Vitéz Mihály révén rövid idõre az egyesült fejedelemségek központja lett, amit a román nemzeti hagyomány a románok elsõ politikai egyesítéseként tart számon. A következõ egyesítés 1918. december 1-én a százezer fõs román nemzeti gyûlés keretében történt (Marea Unire), amikor kimondták Erdély és a máramarosi, partiumi és bánáti részek egyesülését a Román Királysággal. Román emlékezetpolitikai szempontból tehát indokolt volt, hogy Vitéz Mihály a nagy román nemzeti egyesülés szimbolikus fontosságú színterén, a gyulafehérvári várban is szobrot kapjon. Oscar Han alkotását 1968-ban, az egyesülés 50. évfordulóján avatták fel, Nicolae Ceauºescu pártfõtitkár és Gheorghe Maurer miniszterelnök jelenlétében. A román pártfõtitkár vonzódott a helyszínhez és Vitéz Mihály alakjához: 1966-ban, 1968-ban, 1975-ben és 1984-ben is felkereste a várost. 1975-ben, a Vitéz Mihály-féle egyesülés 375. évfordulóján egyfajta történelmi játék (histotainment) keretében maga Vitéz Mihály is megelevenedett, aki a kivezényelt pionírok, munkások, valamint a Horea-Cloºca és Avram Iancu felkelést megidézõ móc népviseletbe öltözött parasztok ezreinek gyûrûjében, szakállal és jellegzetes kucsmában lovagolt a Conducator arcképével díszített Károly-kapun át az ünnepség helyszínére.
A román történetírás és emlékezetpolitika Vitéz Mihály alakjában elsõsorban a három román, illetve románok lakta fejedelemség egyesítõjére tekint. Lucian Boia történész mutatott rá "Történelem és mítosz a román köztudatban" címû könyvében, hogy az elsõsorban hadvezéri erényei és törökellenes harcai miatt respektált, de szertelen becsvágya miatt el is marasztalt havasalföldi vajda miként vált a 19-20. század folyamán - a román nemzeteszme és állam-koncepció kibontakozásával párhuzamosan - a román történelem egyik legtiszteltebb alakjává. Mihálynak a maga korában − jóval a felvilágosodás és a romantika ihlette nemzeti mozgalmak megjelenése elõtt − nem a románság egyesítése volt a célja, hanem az adott hatalmi, politikai és katonai konstellációban egy hatékony törökellenes háttérbázis létrehozása. Kétségtelen, hogy ortodoxként, románként az erdélyi románokat, az ortodox egyházat és papjait számos kedvezményben részesítette, de egyben csodálója volt a fejlett erdélyi rendi életnek és ezt szerette volna Havasalföldön is meghonosítani.
Ilyés Zoltán