Vissza
A kép rövid címe: Gelu vajda emlékmûve Zsibón
Készítõ: Ilyés Zoltán
Készítés ideje: 2012. szeptember. 18.
Készítés helye: Zsibó (Jibou, Románia)
Jogtulajdonos: Ilyés Zoltán
A kép leírása:
Gelu alakja a román történetírás a magyar honfoglalással kapcsolatos recepciótörténetében központi helyet foglal el. A románok kész ténynek veszik Anonymus Gesta Hungarorum c. mûvében megnevezett három, a mai Erdély, Bánát és Partium területén uralkodó fejedelem létezését. Ménmarót (Menumorut) territóriuma (Kazárország) a mai Észak-Tiszántúlon, Bihar és Szatmár megyékben és a Szilágyság nyugati részén terült el. A blachok (ezt többek szerint tévesen vlachnak, azaz románnak értelmezik) és szlávok felett uralkodó Gelu (Gyeló) országa Erdélyben volt. Glad a késõbbi Bánát területén a bolgárok felett uralkodott. Gelu alakja ebben az értelmezésben az Erdélyben akkor élõ románok fejedelmeként jelenik meg, amit úgy a tankönyvekben, mint a történelmi munkákban széles körben terjesztenek. Ezzel a románság erdélyi õshonosságát, elsõbbségét igazoló újabb érveket találtak a régóta zajló „ki volt itt elõbb” vitában.
Gelu, ahogy másik két fejedelemtársa, kezdetben ellenállt a magyar hódításnak, de Töhötöm (Tétény) vezér seregének ereje elsöpörte, Anonymus szerint a vára felé menekülõ Gelut a magyarok a Kapus vize mellett ölték meg.
A Geluval kapcsolatos román és magyar recepciót, ahogy arra Sorin Mitu is rámutat, érdemes árnyalni. A Gesta Hungarorum 1746-os újabb kiadása már felkeltette a román történetírók figyelmét, akik szerint a hódító Töhötöm vezér és a Gelu vajda halála után vezetõ nélkül maradt román õslakosok között egy paktum köttetett (Esküllõi eskü), amellyel egy közösen birtokolt Erdély képe rajzolódik meg, melyben természetesen mindkét fél egyenrangú. Ez a jogkiterjesztés igény fogalmazódik meg késõbb az 1791-es Supplex Libellus Valachorumban is. Ennek a mitikus paktumnak az ideáját azonban elsodorták az 1848-49-es események, és késõbb a már jelzett olvasatban, a két nép versengõ, konfliktusos és egymást kizáró viszonyában lesz Gelunak, mint a románok földjét védõ vezérnek szerepe. Így lett az esküllõi eskü a román nép ezeréves rabságának a kezdete.
Arról a román tudósok között máig vita folyik, hogy melyik vár lehetett Gelu országának központja (Gyalu/Gilãu, Doboka/Dãbâca, Kozárvár/Cuzdrioara vagy Kolozsmonostor/ Mãnãștur), a territórium azonban Anonymus leírása alapján viszonylag jól meghatározható. Ez lehetõséget adott az elmúlt két évtizedben a magyar történelemmel vagy jelenléttel konfrontálódó román identitásépítõk számára, hogy Észak-Erdélyben emlékmûveket emeljenek Gelunak (és fejedelemtársainak), és egyben rituális emlékezési helyszíneket is teremtsenek.
A Nagyváradi Egyetem kertjében Ménmarótnak szimbolikus sírt emeltek, a három állítólagos vajdáról szoborcsoportot avattak Nagyváradon és az Arad melletti Mácsán (Macea), a Csernovics kastély parkjában is. A zsibói helyszínben azért is van némi feszültség, mert az emlékmû szomszédságában van a református templom, amelynek kertjében 2004-ben egy Wesselényi szobrot avattak „Nunquam Retro” (Soha nem hátrálni) felirattal.
Ilyés Zoltán
Sorin Mitu: http://beszelo.c3.hu/cikkek/illuziok-es-valosag-erdelyben