Vissza
A kép rövid címe: Megemlékezés az úz-völgyi elsõ világháborús katonatemetõben
Készítõ: Ilyés Zoltán
Készítés ideje: 2012. augusztus 24.
Készítés helye: Úz-völgy (Valea Uzului, Románia)
Jogtulajdonos: Ilyés Zoltán
Az egykori Csík megyei Úz-völgy a Keleti-Kárpátok más szorosaihoz hasonlóan élénk harcok színhelye volt mindkét világháború idején. A rendszerváltás után megindulhatott a háborús események magyar szempontú feldolgozása és a katonai emlékezetkultúra megalapozása. Ennek egyik fontos állomása Sebõ Ödön fõhadnagy visszaemlékezéseinek megjelentetése (Halálraítélt zászlóalj, 1999), amely a gyimesi kommemoratív gyakorlatok alapkönyve lett. Ebbõl a kötetbõl is tudható, hogy az Úz-völgyhöz közeli Magyarós-hegyen az elsõ világháborúban Rommel tábornok is harcolt. Bálint Lajos gyulafehérvári érsek kezdeményezésére boldog Ruprecht Mayer müncheni prelátus tiszteletére, aki tábori lelkészként egyik lábát veszítette el az elsõ világháborús harcokban, Sósteleken, Kostelek (Coºnea) közelében avattak emlékmûvet.
Az úz-völgyi harcok jelentõs emlékhelye az 1917-ben épített, és 2011-ben felújított, Szent Erzsébet tiszteletére szentelt hadikápolna. Az elsõ világháborús katonatemetõben a rendszerváltás után 1992-ben tartották az elsõ megemlékezést, amelynek egyik kezdeményezõje Sylvester Lajos (1934-2012) sepsiszentgyörgyi újságíró volt, hozzá csatlakoztak a Mikó kollégium egykori diákjai, akik az 1944-es szovjet betöréskor az Úz völgyében szolgáltak. Sylvester Lajos „Úz völgyi hegyomlás” címû 1996-ban megjelent kötetében állított emléket a szorosban harcoló magyar honvédeknek, késõbb Szabó József János hadtörténész az Árpád-vonalról írt munkájában (2002) részletezte az úz-völgyi erõd és völgyzár mûszaki jellemzõit és az 1944-es áttörés eseményeit.
Az évek során a meglehetõsen elhanyagolt katonatemetõt felújították, számos az 1944. augusztus 26-iki szovjet áttörés magyar áldozataira emlékezõ – újabban már rovásírással is ellátott - kopjafákat és kereszteket állítottak. Az augusztus 26-iki dátumhoz közel esõ vasárnapra szervezett megemlékezésekre népes vendégsereg érkezik az anyaközség Csíkszentmártonból, Sepsiszentgyörgybõl és számos háromszéki faluból. A székelyföldi huszár hagyományõrzõk lóháton jönnek az ünnepségre. Az elsõ világháborús sírkertben ökumenikus istentiszteletet tartanak, elsõ és második világháborús katonanótákat elõadó kórusok lépnek fel, szavalatok hangzanak el. Jelen vannak ilyenkor a Történelmi Vitézi Rend uniformisba öltözött képviselõi is. A rendezvény ceremóniamestere évek óta az 1925-ös születésû dr. Szõts Dániel nyugalmazott orvos, aki az 1944-es eseményeket helyben szolgáló katonaként élte át. 2012-ben Munkácsról érkezett cserkészek - kezükben egy-egy marék hazai földdel - a koszorúzás egyik felvonásaként a sírkeresztekhez álltak és egyfajta „szülõföldegyesítési” rítus keretében szórták el a rögöket.
A katonai hagyományõrzéssel és katonai relikviák gyûjtésével foglalkozó Erdély Kutatócsoport vállalta a sírkeresztek elkészítését és újraállítását. Így már közel 100 hagyományosan egyszerû fakereszt idézi meg az egykori katonatemetõ hangulatát. A megemlékezések mára több száz fõs tömeget megmozgató, zarándoklat jellegû eseménnyé váltak, a törzsközönség és a szervezõk egy része több napos táborozással, a sírkert és az emlékmûvek gondozásával tölti el az emlékezõ esemény körüli napokat. A rendezvény beleillik az Erdély szerte és különösen a Székelyföldön elterjedt világháborús megemlékezések sorába. Az emlékezésnek és a múlt felhasználásának a kisebbségi közösségek önmegerõsítése és önreprezentációja szempontjából is kitüntetett jelentõsége van.
Ilyés Zoltán