Vissza
A kép rövid címe: Mária Kokošová mellszobra Nagysurányban
Készítõ: Ilyés Zoltán
Készítés ideje: 2012. április 21.
Készítés helye: Nagysurány (Šurany, Szlovákia)
Jogtulajdonos: Ilyés Zoltán
Annak ellenére, hogy a magyar-szlovák nyelvhatár a közvélekedés szerint meglehetõsen kontúros, az elsõ bécsi döntést elõkészítõ tárgyalások több problematikus, vegyes lakosságú terület hovatartozását kellett eldöntsék. A Kassa-vidék mellett ide tartozott Nagysurány környéke és a Zobor-vidék is. Rónai András „Térképezett történelem” címû kötetében is kitért a Nagysurány környéki területek hovatartozása kapcsán keletkezett vitára. A magyar kormány népszavazásra ajánlotta az Érsekújvártól északra fekvõ és Zoboralja hegymegi területéig húzódó, Nagysurányt, Verebélyt, Mocsonokot és Nyitrát magában foglaló vegyes lakosságú területet. A bécsi döntõbíróság azonban a Zoborvidéktõl délre húzta meg a határt 1938. november 2-án úgy, hogy a nagysurányi szlovák nyelvsziget Magyarországhoz került, a magyar Zoboralja pedig Csehszlovákiánál, majd az önálló Szlovákiánál maradt. Ezen csak kis mértékben változtatott a Nyitra-vidék térségében foganatosított határkiigazítás 1939. március 6-án, amikor Kalász, Nagyhind és Nagycétény Magyarországhoz kerültek. A meghatározóan szlovák többségû Nagysurány és a környezõ falvak (pl. Komját) lakossága „nehezen viselte” a hatalomváltást. Késõbb fel is merült, hogy a Nagysurány környéki „tót nyelvszigetet” kicseréljék a Magyarországhoz való tartozást hõn óhajtó és ezt elkeseredett tüntetésekkel is nyomatékosító Felsõ-Bódva-völgyi mánta vidékre (Mecenzéf, Stósz). Ez azonban a szlovákiai német népcsoport vezetésének ellenkezése és a Franz Karmasin elleni mecenzéfi merénylet miatt meghiúsult.
Nagysurányban 1938. karácsonyán, amikor a Szlovákiában tanuló diákok nagy számban hazatértek, a misén rendbontás történt. A magyarul is elhangzó evangéliumba és prédikációba beleköhögtek, sokan a mise végén elhangzó magyar himnusz helyett a „Hej, Slováci” kezdetû szlovák hazafias dalt kezdték énekelni. A mise végeztével a magyar és szlovák hívek verekedni kezdtek, a magyar csendõrök a tömeget magyarul és szlovákul is felszólították a templom elõtti fõtér elhagyására, a fõleg szlovákokból álló tömeg azonban a csendõrök felé közeledett, akik tûzparancsot kaptak. Ennek következtében a 19 éves Kokoska Mária meghalt, hét ember megsebesült.
1965-ben avatták fel Mária Kokošová idealizáló mellszobrát a nagysurányi plébániatemplom szomszédságában. Felirata szerint „Kokoska Máriát ezen a helyen lõtték le a magyar horthysta csendõrök 1938. december 25-én a nagysurányi lakosok által énekelt szlovák himnikus dal közben.” Az egyébként siketnéma leány így vált az 1938-1944 közötti magyar uralom jelképes áldozatfigurájává. L. Juhász Ilona „Jelek a térben” címû kötetében rámutatott, hogy Nagysurány és környéke a késõbbiekben is a szlovák nemzeti érzés és a Matica Slovenska fontos bázisa maradt, alkalmanként politikailag mobilizálható magyarellenes potenciállal.
A Zobor-vidéken a szlovák-magyar együttélést, az asszimilációt és kétnyelvûséget, a kisebbségi identitásõrzés lokális gyakorlatait intézetünk és az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, Földrajztudományi Intézete munkatársai az "Etnikai egyensúlyhelyzetek, lokális együttélési modellek két vegyes lakosságú kisrégióban (Tövishát, Zobor-vidék)" elnevezésû OTKA kutatási program keretében vizsgálják.